Szivárványhíd

(szösszenet)




Szivárvány hídján táncot jár a piros és a kék,
szerelmük lila fénnyként ragyog még.

Napfény kíséri nászukat,
vihar keresztezi útjukat.

Felhők között bolyongva keresik az utat.
Jön a fordulat, villám mely kettéválasztja sorsukat.

A piros, tűzgömbként továbbrohan,
a kék, ég és víz peremén hánykolódik magányosan.

Felreped a sötétség és nyújtva sárga karját a napfény,
gyengéden átölelve a halványodó kék testét.

A két szín frigyéből megszületik a zöld,
a táj és természet új ruhát ölt.


Milyen úton akarunk elindulni, haladni, megérkezni?

(szösszenet)



   Házunk udvarán állott egy terebélyes eperfa. Lombkoronája között megült egy deszkalap, amin órákat voltam képes a csillagos estéken ábrándozni. Képzeletemet szabadjára engedve utaztam magányosan. Az idő és az anyagiak nem számítottak. Repültem, futottam, úsztam. Fizikai valóság megszűnt számomra létezni. Máris a föld másik felén találtam magamat. A fantázia határ nélküli világa mámorító érzése töltött el. Megkerülve a földet, újból a lombkoronák között landoltam.
Tudtam, hogy a valóság és az álom között meg kell találnom az átjárókat.
   Végre megtaláltam a varázslatos helyet ahol útmutatást kaphatok vágyaim teljesüléséhez!
Ez volt a könyvtár.